Olvastam egy irományt a határontúli magyarok kettős-állampolgárságáról és annak szükségességéről. Véleményvezér blogján található, nézd meg. A legelején leszögezném: én bizony <fütty>oldali beállítottságú vagyok (bocs, bár lesz ilyesmiről is szó, alapvetően ez nem egy politikai blog :). Szavaztam és örülök annak az eredménynek, amit a pártom elért. Bele is csapok a lecsóba, lehet hogy utálni fogsz, ez így a második posztnál jó is lesz. Be kellene vezetni szerintem ezt az intézkedést?

Nem, nem és nem. Aki magyar embernek vallja magát és csak ez számít neki, annak nem kell papír róla. A nemzet a nyelvében, hagyományaiban és emlékeiben él, nem pedig egy igazolásban. Magyarországot feldarabolták, a vár felét eladták, a másik felét odaadták egy rakás hobónak, a maradékunkat meg bezárták az istállóba. Ez történelmi tény, mi az égadta világon semmit sem tehetünk ellene. Hogyan is tehetnénk? Fegyverrel? Ne vicceljünk már, a magyar honvédség kertitörpévé zsugorodott a rendszerváltozás óta. Küldünk ötezer katonát három Grippennel (fegyverzet nélkül, nincs rá pénz) légi támogatásként és elfoglaljuk a régi területeket? Bocs de tankból éppen hiány van - mi becsületesek voltunk és a nagyját bedaráltuk golyóstollnak, a maradék meg örül ha elnyekereg a szomszéd faluig. Nagyot röhögnének rajtunk. Diplomáciával? Aha persze. Átugrunk a szomszédba, hogy hé már ez a föld az enyém volt, hadseregem nincs de légyszi írd már alá ezeket a papírokat, hogy lemondasz róla a javamra. Cserébe mondjuk kapsz a Chilei paprikámból! Sima ügy. Vagy esetleg jogi úton? Ez nagy divat most. Becaplatunk Hágába és mondjuk: ugyanmár anno a gonoszok felosztották a szegény ártatlan Magyarországot, kötelezzétek már a többieket, hogy adják vissza. Hát igen ti voltatok azok a gonoszok, de most döntsetek máshogy oké? Nevetséges. Sajnálom, hogy ilyen kis ország lettünk. Ha látnék reális módot változtatásra megtenném. De nincs.

Visszatérve az eredeti témához. Nem adnék tömegesen kettős állampolgárságot. Minek nekik? Nem itt élnek, nem itt dolgoznak, nem itt fizetik be az adójukat, nem itt van a családjuk se. Gyakorlatilag semmi közük hozzám vagy bárkihez a határon innen. Magyarul beszélnek, ápolják a hagyományainkat és a közös történelmünket. Le kell szögezni: sok magyarnál szebben, igazabbul. Rendben ez mind szép dolog, én is próbálkozok hasonlóképp cselekedni. De nem ez tesz állampolgárrá. Benne van a szóban: a magyar állam polgára. Éljenek a mi országunkban, járjanak a mi utainkon, lakjanak a szomszédban, vásároljanak a mi boltjainkban, szopjanak ugyanúgy, szenvedjenek ugyanúgy, boldoguljanak ugyanúgy, velünk, itt. Akkor felőlem szavazhatnak úgy mint én vagy bárki más. Akkor állampolgárnak számítanak a szememben. Addig nem.

Hogy melyik pártunk milyen megfontolásból támogatja/ellenzi az egészet, elég egyértelmű. Az egyik félti a megmaradt kis pici hatalmát, a másik próbálja bebiztosítani a megszerzett hatalmát, a harmadik több támogatót vár, a negyedik megrémül mert neki meg nem lesz, lehetne folytatni a sort. A magyar politika egy horrorba átcsapott burleszk, az egészet a Dunába kéne hajítani vagy elküldeni a sóbányákba a románokhoz.

Azt olvasom, mi egy speciális ország vagyunk. Merthogy juj egy csomó magyar "kinn" rekedt. Hát hogyne. A történelem során nem egy állam vesztette el területeinek bizonyos részét, lakosságával együtt. Ők sírnak? Nem igazán hallani ilyenről. Háborúval próbálták megoldani általában, ha igazán zavarta őket. Vagy radikális terroristákká képezték magukat, de sokmindent elért bármelyikük is?

Kedvezményeket biztosíthatnánk a kint élő magyaroknak. Ugyan mondjuk már meg őszintén, miért? Nézzünk már körül a saját portánkon először és oldjuk meg a saját problémáinkat - utána átnézhetünk a szomszédhoz is segíteni. Van elég gondja az embereknek, akik minimálbéren vagy be se jelentve tengődnek napról napra. Ráadásul elég sok van belőlük, először velük kellene foglalkozni, hahó. De bántják a magyarokat kint - mondják. Igen? Nahát, ilyen is előfordulhat. Elég rasszista ez az egész kelet-Európa, minket kimondottan utálnak. Persze miért ne tennék, elég sok okot adtunk rá a múltban és ez mostanság se változott igazán. Meg akarnak verni? Ne hagyd magad. Többen vannak? Fuss el. Utolértek? Szar ügy, de akár vissza is adhatod máskor. Vagy pereld be őket, húzd rájuk, hogy rasszista fasiszta nácik. Ez úgy is divat mostanában, kajálja mindenki. Elhasal az ügy a genyó korrupt/rasszista bíróságon? Hát akkor ott vannak a nemzetközi jóságok, direkt erre specializálódva. Segítenek. Miért kellene az 5 millió itthon dolgozó magyar adójából fenntartott állami jogi szervezetek forrásait  2,5-3 millió külföldire elkölteni? Ennyire jól megy nekünk? Túl sok Nokia-dobozunk van?

Ez amúgy egy nagyon érdekes tendencia, lehetne elemezgetni. Mi van nálunk? Ha csúnyán nézel egy tökmindegy milyen kisebbségire, valaki biztos lesújt rád. Ha az néz rád csúnyán? Te vagy a rasszista és a valaki megintcsak lesújt rád. Ha elmondod a véleményedet róluk? Kirekesztő rasszista vagy, pfúj. Ha máshogy gondolod mint ők? Le is csukhatnak. Külföldön viszont általában rossz magyarnak, vagy más kisebbséginek lenni. A csodás, tökéletes EU országokban sincs ez másképp. A franciák lenéznek mindenkit, az írek kidobnak a kocsmákból és még lehetne sorolni. Két véglet, egyik se jó, mindkettő emberi. Sosem lesz jobb, ez ennek a társadalmi berendezkedésnek a velejárója. Középút meg csak elméletben van, gyakorlatilag megvalósíthatatlan, főleg mert meg se akarják próbálni. Nem érdekük. Tudod: kenyeret és cirkuszt. Tudták nagyon is jól anno.

Persze a kettős állampolgárság be lesz vezetve. Felhatalmaztuk a hatalmon lévőt hogy azt tegyen amit csak akar. Immáron nincs akadály előtte. Aztán majd biztos jó lesz nekünk is.