Most olvastam Pintér úrról.

Nem rájuk szavaztam, de megmondom őszintén: a szívem mélyén reméltem, hogy most másként lesz. Most: 20 évvel a hatalom átvétele után. Most: mikor már őszülnek azok a farmeres rendszerváltók is. Most: mikor már az egész országnak elege van. Igen, most. Reméltem, hogy végre nem csak mondják: itt az idő, hanem teszik is. Nem csak a kameráknak, nem csak a tömegeknek, nem csak a tükörbe. Nemcsak egymásnak, sógorkomarokonnak - hanem nekünk. Reméltem, végre elindul valami. Meg lenne rá minden lehetőségük.
Eltelt pár hónap, de nem ezt látom. Amit viszont igen, az a 20 éve folyamatosan látott ciklikus történet. Unom már. De nem erről akartam beszélni, van még majdnem 4 évük, hogy csalódást okozzanak. Csak most kellemeset kellene.

Szóval van ez a Pintér bácsi, mindenhonnan azt hallani, hogy egy kemény, igaz ember. Tele tervekkel, jó ötletekkel. Rendberakja a belügyi helyzetet. Biztonsági cég tulajdonosa. Rendben ezt még elnéznénk neki. Átadja a cégeket a rokonoknak. Rendben, ki nem tenne így. Legalább van alapunk elhinni, hogy innentől fogva véletlenül sem fog részrehajlani az irányukban.
Aztán mit kell látnom. Az ex-cég hirtelen állami megrendeléseket kap. Biztos véletlen? Biztosan ők a legalkalmasabbak? Biztosan semmi gyanú nem merül fel az emberben? Biztosan makulátlan ez az egész? Ugyanmár, ébredjünk fel végre! Egy kicsit se gyanús? Mindenhol ez megy, nem csak a biztonsági területen. Magyarországon a kormányváltás szinonímája a tolvajváltásnak. Ennyi.

Én első kézből tudom, milyen is a Civil. Közvetlen rokon dolgozik náluk, nap mint nap elmeséli a stikliket. Van egy cég, nevezzük X-nek. Őrizteti az objektumait a Civillel. A Civil ezután 3+ cégen keresztül vezeti át a tényleges munkát. A rokonom alig kap többet mint a minimálbér. De azt is csak azért, mert átlagban havi 240+ órát dolgozik. Az X nevű cég persze sokkal többet fizet a szolgáltatásért. Az átmegy 3+ cégen, eltartva tucatnyi (vagy több) ingyenélőt. Élükön a tulajdonosokkal. Inkább nem mondom, minek nevezik ezt a normális demokráciákban. Nálunk ez az átlagos, ez a természetes. Senki se mer hozzájuk nyúlni, senki se akar keresztbetenni nekik. Nem éri meg. Túl sok kapcsolatuk, túl sok ismerősük van. Nagyon fájna.

Ebben a szakmában a dolgozók 95%-a be sincs jelentve. Többségük a minimálbért kapja az ex-rendőrök által vezetett (tulajdonosok, felső réteg), ex-katonák által ténylegesen irányított (területi vezetők, alacsonyabb réteg) cégektől. Senki sem törődik velük, senki sem kérdezi meg: mi van ezekkel az emberekkel? Miért hagyják ezt a nagyjaink?

Én megkérdezem. Pintér úr. Maga tudja mi folyik ott. Maga benne élt, ismernie kell. Ha nem, akkor egy 10 fős céget sem szabadna magára bíznunk, nemhogy az ország belső ügyeit. Mégis, mit kéne tennie mint az ország belbiztonságáért leginkább felelős embernek?

Bár én tudom a választ előre. Semmit se fog tenni.

Bármit is mondanak, rablóból nem lesz pandúr.