Ezennel megnyitom a blog zenei részét, ahol a kedvenc előadóim szerzeményeiből szemezgetek majd. A zenei izlésem eléggé kifordított, elég sok műfajt szeretek - viszont válogatós vagyok. Szóval én mutatok pár számot és írok róluk néhány sort. De azért próbálok majd nem túl ismert dalokat promótálni. Ma elnézünk egy szigetországba, visszatekintünk gyerekkorom kosztumos filmjeihez, aztán meglátogatjuk dél fiait.

A bárd legyen az első. Becsületes neve Eoin Duignan, Írország déli részén található Cúil Aodha-ban (Coolea) nőtt fel. Most is arrafele él, Dingle városában. Tradicionális ír népi zenét játszik, a saját módján. Nem jellemzem mert nem vagyok zenekritikus és elég sokat lehet találni róla amúgy is. Engem megfogott, kicsalja a hangszereiből a lelküket. Érdekesség: a párját Ilonka Miklósinak hívják egészen véletlenül, apja magyar származású séf volt. Hát mit mondjak, a magyarok mindenütt ott vannak!

Ginny and the Teepee című számát mutatnám most be. Nem találtam teljes változatot sajnos, de Amazonon egy részletet meg lehet hallgatni belőle: klikk.
Aztán aki ügyes, az úgyis megtalálja ha akarja... természetesen a lemezboltokban ;)

A 80-as évek filmgyártása - bármennyire is a Zs-kategória címlapjára valónak tűnik a maiak mellett - véleményem szerint igen értékes a mai napig. Legalábbis jópár alkotásról ezt gondolom. Mostani szememmel nézve kicsit naívnak látom őket, de valahogy sokkal több tartalom van bennük, mint a mai tucatfilmekben. Megfog, leültet, végignézeti magát - mégha egy-egy harc koreográfiáján vagy jeleneten ma már nevetünk is. Valahogy azt érzem ezeknél, hogy az egész kompánia beleadott apait-anyait, hogy a szerzemény jól sikerüljön. Ezt technikával és speciális effektekkel nem lehet pótolni. A meztelen nőket inkább nem említem, az előfordult akkoriban is (bár valahogy gusztusosabban adták elő, az is biztos).

Szó mi szó, az olasz filmipar virágkorát élte, legalábbis a rengeteg ránkmaradt műből ítélve. Most gyerekkorom egyik kedvencét emelném ki. A címe: Szív és páncél (angol: Heart and armour, olasz: I Paladini - storia d'armi e d'amori). Magáról a filmről nem mondanék sokat, a spanyolföldön lábat vető mórok elleni háborúskodásról szól. Van benne a történetet végigszenvedő főszereplő (kb Frodó szinten), harc, vér, nyársalás, lefejezés és l'amour. Szóval ami csak kell. A szereplőgárda vegyes volt, csak példának említeném meg Tanya Roberts-et (Charlie angyalai), aki úgy ajzotta fel a férfiszereplők többségét, ahogy nem szégyellték akkoriban (ne feledjük, 1983-ban járunk). Szóval maga a sztori nem világrengető, de azért lehet élvezni. Tekerd fel a hangerőt, itt a halk főcímdal, jó szórakozást!

Legutoljára a katasztrófa fiait, azaz a Maylene and the Sons of Disaster nevű formációt hagytam, hátha eddig senki se képes elolvasni... Alabama állam Birmingham városában alakultak meg 6 éve. Azóta 3 lemezzel büszkélkedhetnek és egy pofás honlappal. Déli rocknak aposztrofálják magukat, szeretik Kate Barker legendáját, ki tudja mi lehet még belőlük. A Just Wanted to Make Mother Proud című szám kerül most ide a nevüket viselő albumról. A szövegét érdemes elolvasni:

I couldn't catch my breath, layin there
Fading in and out, and I can remember Mother tellin me
"Home is where the heart is", but my heart has long been black
Comin to the end of my road, but I never wanted it like this, not like this
Lookin over where they lay my mother, and louder and louder I screamed her name
But she wouldn't say anything
This way all too familiar, but I've never been on this side of things
Memories of my brothers racing through my mind
And soon I know we'll all be together again
The sound of gunfire, so loud and rapid, but it seemed to be so quiet around me
And out of nowhere, I feel a peace cover me
I reach down to re-load my ticket home
The taste of cold steel on my lips, and a second later
Silence fills the January air
They carried us off, and laid us in the city, to let the public see of our defeat
But we still live on, we live on
Years may pass, but the story will be told
Of Mother Maylene, and us, her Sons of Disaster

Először szedd lejjebb a hangerőt, aztán jó hallgatást!